from Translations in Other Languages

Az állati homoszexualitás mítosza

Az alábbi cikk a szerző nemrég publikált könyvéből való: A A Magasabb Törvény védelmében: mi értelme az azonosnemű házasság és a homoszexuális mozgalom ellenzésének.

A homoszexuális mozgalom, mely az azonosnemű vonzalmat normálisnak szeretné bemutatni, [1] a tudományhoz fordult, hogy három alapállítását bizonyítsa:

1.   Hogy a homoszexualitás  genetikus vagy veleszületett;

2.   Hogy a homoszexualitás visszafodíthatatlan;

3.   S mivelhogy az állatoknál is létezik azonosnemű viselkedés, a homoszexualitás természetes.

Mivel nagyon is tudatában vannak az első két állítás bizonyíthatatlanságának,[2] a homoszexuális mozgalom minden reményét a harmadik állításba veti, az állati homoszexualitásba.[3]

Az állatok is csinálják, tehát természetes, igaz?

Az állati homoszexualitás elmélete mögötti érvelés az alábbiakban foglalható össsze: 

- Hogy az azonosnemű viselkedés megfigyelhető állatokon.
- Az állati viselkedést az ösztönök határozzák meg.
- A természet megköveteli az állatoktól ösztöneik követését.
- Vagyis, a homoszexualitás összhangban van az állati természettel.
- S mivel az ember is állat, a homoszexualitás feltétlenül összhangban van az emberi természettel is.

Ez az érvelési lánc azonban nem tartható fenn. Ha a  látszólagosan  "homoszexuális" aktusok az állatok körében összhangban vannak az állati természettel, akkor az, hogy az állati szülő felfalja gyermekét és a fajon belüli egymás-megevés szintén összhangban van az állati természettel.

Ha az embert is e képlet részének tekintjük, a dolog tovább bonyolódik. Ezek szerint a gyermekölés és a kannibalizmus is az ember természetének része?

Az ilyen érvekkel szemben ez a cikk azt állítja, hogy:

1.   Tévedés "homoszexuális ösztönt" tételezni állatoknál,

2.   Igazi tudós nem "lát bele" az állati viselkedésbe emberi érzéseket és viselkedést és

3.   Irracionális állati viselkedés nem lehet értékmérője az ésszerű és elfogadható emberi cselekvésnek.

Tévedés "homoszexuális ösztönt" tételezni állatoknál

Akárki, aki elemi szinten odafigyel az állatokra, láthatja, hogy az állati "homoszexualitás," "filicidium" és "kannibalizmus" a normális állati viselkedéstől eltérő kivételek. Következésképpen nem lehet állati ösztönöknek nevezni őket. Ezek a megfigyehető kivételek az állati viselkedésben az ösztönökön túl létező elemekből erednek.

-- Ingerek harca és megzavart állati ösztönök

Ezeknek az abnormális viselkedéseknek a magyarázatára az első megfigyelés azt húzza alá, hogy az állati ösztönöket nem szabályozzák olyan abszolút determinizmussal a törvények, mint a fizikai erők az ásványok világát. Minden élőlény különböző mértékben alkalmazkodik a környezetéhez. Külső és belső ingerekre reagálnak eközben.

A második megfigyelés, hogy az állati kogníció kizárólag szenzoriális, a hangra, a szagra, az érintésre, az ízre és a képre szorítkozik. Tehát az állatok számára nem adott az emberi értelmi felfogás tisztasága és pontossága. Emiatt az állatok gyakran összekevernek egy érzékelést egy másikkal és egy tárgyat a másikkal.

Harmadik megfigyelés: az állatokat ösztöneik a céljaik felé irányítják és a természetükkel összhangban teszik ezt. Azonban az ösztönös impulzus lökése irányt változtathat menet közben. Más érzékelési képek, észrevételek vagy emlékek új ingerekként befolyásolhatják az állat viselkedését. Ráadásul gyakran két vagy több implulzus harca változtatja meg az eredeti impulzust. 

Az emberben, ha két ösztön reakció ütközik, az értelem dönti el a követendő irányt és akkor az akarat az egyik ösztönt lefékezi, a másikat meg bátorítja. Állatoknál az értelem és akarat hiánya az ösztön impulzusok ütközésekor a körülmények által előnyben részesítettet segíti győzelemre. [4]

Időnként a külső belső ingerek hatása az állati ösztönökre az állati "gyermekgyilkosságot", a "kannibalizmust" és a "homoszexualitást" eredményezi.

-- Az állati "gyermekölés" és "kannibalizmus"

Sarah Hartwell elmagyarázza, hogyan ölik meg a kanmacskák kiscicáikat, ha ösztöneik "kevert jelzéseket" adnak nekik:

A legtöbb nőstény macska át képes váltani a "játék" állapotról a "vadász" állapotra, hogy nehogy gyermekeit bántsa. A kanmacskában a "vadász" program kikapcsolása nehezebbnek tűnik, és ha a játékba nagyon belefeledkeznek, a "vadász" ösztön felerősödhet és megölhetik a kiscicáikat. Annyira erős a vadász ösztön, s olyan nehéz kikapcsolni, ha a közelben van a zsákmány, hogy a széttépése vagy a kiscica felfalása lehet a következmény… Hasonlítsuk össze a méretét, a hangját és a tevékenységét a kiscicának a zsákmány méretével, hangjával és gyors, szaggatott mozdulataikkal. Ezek mindegyike vadász viselkedésre ösztönöz.

A kanmacska esetében a szülői viselkedés nem mindig győzi le a vadász viselkedést és a kiscicáit pont úgy kezeli, mintha kicsi zsákmányállatok volnának. Ösztönei összeavarodtak.[5]

Ami az állati kannibalizmust illeti, az Iran Nature and Wildlife Magazine azt írja:

A kannibalizmus nagyon gyakori az alsórendű gerinceseknél és gerinctelekenél, ilyenkor a ragadozó állat saját fajtáját összetéveszti a zsákmányával. Előfordul madarak és emlősök  esetében is, különösen élelemhiány időszakában.[6]

-- Az állatoknak nincs eszközük érzelmi állapotuk kifejezésére

Az összeütköző ösztöningerekhez járul egy másik faktor: az érzelmei kifejezésében az állat léptékekkel alacsonyabbrendű az embernél. 

Mivel az állatoknak nincsen eszük, érzelmi állapotaik kifejezésre  (félelem, öröm, fájdalom, vágy stb.) eszközeik korlátosak. Az állatoknál hiányzik az ember számára rendelkezésre álló gazdag eszköztár. Az ember a beszédmódját, írásmódját, nézésmódját, gesztikulálási módját elmondhatatlanul sokféleképpen alakíthatja. Az állatok erre képtelenk. Következésképpen az állatok érzelmi állapotaikat gyakran kétértelműen közlik. "Kölcsönöznek," szinte a szaporodási ösztöntől, s ezzel fejezik ki az ösztöneiket: az uralmat, az erőszakot, a félelmet, a mohóságot. 

-- A látszólag "azonosnemű" állati viselkedés magyarázata

A bonobómajmok e "kölcsönzés" tipikus esetei. Ezek a csimpánz családból való főemlősök látszólagos nemi viselkedést mutatnak, amikor elfogadást és más érzelmi állapotot fejeznek ki. Így mondja Frans B. M. de Waal, aki sokszáz órát töltött a bonobók filmezésével :

Két ok van arra, hogy azt higgyük, a bonobók a szexuális tevékenységet a konfliktus elkerülésére használják.

Előszöris az ételen túl bármi, ami felkelti egyszerre több bonobó érdeklődését, nemi kapcsolatot eredményez. Ha a lakhelyükre bedobott dobozt két bonobó közelíti meg, mielőtt játszanak a dobozzal, egy darabig meghágva, átölelve tartják egymást. A ilyen helyzetek a legtöbb fajtánál harcra vezetnek. De a bonobók egész toleránsak, talán azért, mert a nemiséget figyelemelterelésre és feszültséglevezetésre használják. 

Másodszor, a bonobó szex gyakran agresszív kontextusban zajlik , az ételtől teljesen elkülönítve. Egy féltékeny hím esetleg elűzhet egy másikat egy nősténytől, majd a két hím egyesül és összedörzsöli a szkrótumát.  Vagy miután egy nőstény megüt egy fiatalkorút, az utóbbi anyja rátámad az agresszorra, ami azonnal a felnőttek nemiszervének összedörzsölését vonja maga után. [7]

Mint a bonobók, más állatoknál is előfordul, hogy azonos neműek meghágják egymást és látszólagos "homoszexuális" viselkedést mutatnak, noha a motiváció sokféle lehet erre. A kutyáknál az ilyesmi uralmat fejez ki. Cesar Ades, az etiológus (aki a lélektan professzora a braziliai Sao Paolo egyetemén) ezt úgy magyarázza: "Amikor két hím "nemileg" egyesül, ez nem nemiség, hanem hatalmi demonstráció."[8]

Jacque Lynn Schultz, az ASPCA állat-tudományi különleges project-igazgatója tovább érvel:

Általában egy nem kiherélt kutya meghág egy másik kutyát, hogy mutassa szociális dominanciáját – ez a módja, hogy megmutassa, ki a főnök. Ha nem is olyan gyakran, a nőstény is ugyanezt teheti.[9]

A kutyák azért is meghághatják egymást, mert a női méh illatára túlzó a kémiai reakciójuk:

Nem meglepő, hogy a nők illata a meghágó viselkedés kitörésében nyilvánul meg. Még más nőstények is, noha nem tüzelnek, meghágják azokat, akik tüzelnek. A hímek meghágnak hímeket, akik épp tüzelő nőkkel voltak, ha érződik az illat rajtuk…És ha egy hím megérzi az esztrogén illatot, akkor ez első útjukba eső dolgot (vagy személyt) meghágják, akivel találkoznak.[10]

Más állatok azért mutatnak látszólagos "azonosnemű" vonzalmat, mert nem képesek pontosan felismerni a másik nemet. Minél alacsonyabb fajta egyedről van szó az állatok birodalmában, annál fáradtabb és nehezebb a nemi különbségek felismerése, ami gyakori zavarra vezet.

-- "Homoszexuális" állatok nem léteznek

1996-ban a homoszexuális tudós, Simon LeVay elismerte, hogy a bizonyíték csak elszigetelt esetekre mutat, nem valódi azonosneműságre:

…noha  ahomoszexuális viselkedés nagyon gyakori az állatvilágban, az mégis szokatlan , hogy egyes állatok tartósan kitartsanak az ilyen magatartás mellett és ráadásul kizárják a heteroszexuális viselkedést. Tehát ritkaság a homoszexuális irányultság, ha egyáltalán lehet ilyenről az állatoknál beszélni.[11]

Egyes állati viselkedések látszólagos "azonosnemű" volta ellenére, ez nem valami "homoszexuális" ösztönből ered, mely az állati természhet része lenne. Ezt magyarázza el Dr. Antonio Pardo, aki a Bioetika Professzora a spanyolországi navarra Egyetemén:

Szorosan tekintve, az állatoknál nem létezik homoszexualitás... A túlélés miatt az állatok reproduktiv ösztöne mindig a másik nem egy egyedére irányul. Ezért egy állat nem lehet homoszexuális. Azonban más ösztönök (főleg az uralmiak) látszólagosan azonosnemű viselkedésekre vezethetnek. Az ilyen viselkedés azonban nem azonos az állati homoszexualitással.  Ez csak azt jelenti, hogy az állati szexualitás több, mint a reproduktív viselkedés.[12]

Tudománytalan emberi motivációt és érzést tulajdonítani az állatoknak

Mint sok állatjogi aktivista, a homoszexuális aktivisták is gyakran tulajdonítanak az állatoknak emberi érzelmeket. Noha a művészetben, az irodalomban és a mitológiában az ilyen antropocentrizmusnak megvan a jogosultsága, a tudományban ez képtelenség. Dr. Charles Socarides a Homoszexualitás Kutatási és Terápiás Országos Intézettől (NARTH) megjegyzi:

A homoszexualitás fogalmat érdemes az emberre korlátozni, mert az állatoknál a kutató csak mozgássorokat fedezhet fel.  Amikor értelmezni akarja az állat motivációit, emberi lelki dinamikákat vetít rá – ez pedig kockázatos, sőt ostoba dolog a tudományban.[13]

Cesar Ades etológus így magyarázza az emberi és állati szexualitás közti különbséget:

Az emberek és az állatok másfajta módon élnek szexuális életet. Az embereknél ez előszeretet kérdése, választanak, hogy kivel kívánják a kéjt megosztani.  Az állatoknál ez nem így van. Náluk csak meghágás és önreprodukció létezik. Nem létezik a fizikai vagy lelki kéj…a szag a döntő:  ha egy nőstény tüzel, akkor egy feromon nevű illatot bocsát ki. Ez az illat felkelti a hím figyelmét, és meghágásra ösztönzi. Ez az állati közösülés. Ez a természet törvénye. [14]

Bruce Bagemihl biológus, akinek  a  könyvét, az Biological Exuberance: Animal Homosexuality and Natural Diversity idézte az amerikai pszichológiai Egyesület és a Pszichiátriai Egyesület a Lawrence v. Texas ügyben és aki szerint a homoszexualitás természetes az állatok körében, óvatosan feltételes módba teszi állítását:

Az állatoknál megfigyelt  homoszexualitás vagy nemcserés viselkedés mindig e jelenségek emberi értelmezése. Nem tudunk a résztvevő állatok belső folyamatairól semit: következésképpen az emberi megfigyelő torzításai és korlátai jelennek meg – mind az adatgyűjtéskor, mind az értelmezéskor – az ilyen helyzetekben. Embereknél az egyénekkel beszélhetünk, vagy írott feljegyzésekre támaszkodhatunk. Ezzel szemben az állatoknál közvetlenül fiygelhetjük csak meg a nemi (és hasnló) viselkedésüket és csak következtethetünk ezek jelentésére és motivációira. "[15]

Dr. Bagemihl ennek ellenére egész 750 oldaals könyvében elfogadja, hogy az állatoknál létezik homoszexualitás. Tele van a könyv olyan leírásokkal, amelyek emberek esetében azonosnemű viselkedésnek tűnnének.  Az oldalai tele vannak állati viselkedések leírásával,amelyek embereknél homoszexuális kontextusba helyeződnének. Dr. Bagemihl ugyanakkor nem bizonyítja, hogy e viselkedéseknek az állatok számára is ilyen jelentésük lenne. Egyszerűen azonosneműségnek interpretálja ezeket. Nem meglepő, hogy a könyv Stonewall Inn Kiadó általi kiadásakor " a meleg könyvek" feliratot kapta a kiadvány.

Az irracionáli állati viselkedés nem lehet mintája az ésszerű embernek

Egyes kutatók az állati "homoszexuális" viselkedés vizsgálata során a tudomány világából átárndulnak a folozófia és a morlitás világába. E tudósok abból a feltevésből indulnak ki, hogyha az állatok megteszik, akkor nyilván ilyen a természetük és ez jó nekik. Ha ez természetes és jó az állatoknak, folytatják, akkor természetes és erkölcsileg jó az embereknek is.  Csakhogy az emberi természet meghatározása nem a zoológia és a biológia feladata, hanem a filozófiáé, és annak meghatározása, hogy mi erkölcsileg helyes, az etikára tartozik.

Dr. Marlene Zuk, biológia professzor /University of California at Riverside/, például azt állítja:

A szexualitás sokkal szélesebb fogalom annál, amit az emberek alatta értenek. Az ember azt képzeli, hogy az állati birodalomban a szigorú, ódivatű római katolikus felfogás uralkodik, hogy akkor élünk nemi életet, ha utódot nemzünk…De a nemi viselkedés több, mint a gyerekcsinálás. Miért lepődünk meg? Az ember állat.[16]

Simon LeVay is abban reménykedik, hogy az állati  "homoszexualitás" megértése segít megváltoztatni a társadalmi erkölcsöket és az azonosneműségte érintő vallási hiteket.

Azt állítja:

Nem kizárt, hogy az állatok nemi viselkedésének tanulmányozása, főként a nem-emberi főemlősöké, hozzájárul majd az azonosnemű viselekedés és más nem-utód-létrehozó nemi viselkedések iránti vallási hozzáállás fellazításához. Konkrétan, ezek a kutatások kihívást intéznek majd azzal a dogmával szemben, miszerint a homoszexuális viselkedés "természet ellenes": s kikezdik az elképzelést, hogy ez csakis azoké a teremtményeké, akik megkostólva a tudás fájának gyümölcsét, erkölcsileg vétkesekké váltak.[17]

Más kutatók úgy érzik, hangsúlyozniuk kell, mennyire képtelen dolog az állati viselkedést az emberre átvinni. Noha nagyon egyetért az állati viselkedés homoszexuális értelmezésével, Paul L. Vasey, /University Lethbridge, Canada/, mégis óvatosságra int:

Egyesek aszerint döntenek, mi természetes és mi nem, hogy mit csinálnak az állatok. Megteszik azt az ugrást, hogy ha természetes, akkor erkölcsileg és etikalag kívánatos is. A gyermekgyilkosság elterjedt az állattok világában. Ebből arra következtetni, hogy ez kívánatos is, abszurdum. Ne használjuk az állatokat arra, hogy morális és szociális döntéseket hozunk, arról, hogy az emberek milyen társadalomban kívánnak élni.  Az állatok nem gondoskodnak az idősekről. Nem gondolom, hogy emiatt be kéne zárnunk az öregotthonokat.[18]

Az állatvilágban nem érdemes a morál mintáit keresni az ember számára. Ezt a mintát, ahogy a  bioetikus, Bruto Maria Bruti mondja, helyesebb az emberben magában keresni:

Az emberek gyakran elkövetik azt a hibát, hogy szembeállítják az emberi és az állati viselkedéseket, mintha egyformák lennének. .... De az emberi viselkedés törvényei más természetűek és ott keresendők, ahova a Teremtő beírta őket, vagyis az emberi természetben. [19]

Az a tény, hogy az embernek teste van és érzékelése, s ebben közös az állatokkal, nem jelenti, hogy szigorúan csak állat. Azt sem jelenti, hogy ő félig állat. Az ember racionalitása az egész természetét áthatja , tehát érzékelése, ösztönei és impulzusai nem tisztán állatiak, hanem rajtuk van az emberekre jellemző ésszerűség pecsétje.

Így az embert nem az jellemzi, hogy mi közös benne az emberekkel, hanem az, amiben eltér tőlük. Ez az eltérés alapvető, nem mellékes. Az ember racionális állat. Az emberi ésszerűség teszi az emberi természetet egyedivé és ez teljesen eltérő az állatvilágtól.[20]

Ha kizárólag állatnak tekintjük az embert, akkor tagadjuk a racionalitását, és ezzel együtt a szabad akaratá is. Hasonlóképpen ha az állatokat teljesen emberinek tekintjük, akkor nemlétező racionalitást tulajdonítunk nekik.

Tudománytól a mitológiáig

Dr. Bagemihl Biological Exuberance kutatása mutatja, mennyire elégedetlen a tudománnyal és mennyire lelkes a bennszülött mitológiákkal kapcsolatban:

A nyugati tudománynak sokat kellene tanulnia a bennszülött kultúrák nemiséggel kapcsolatos nézeteiről…[21]

A nyugati tudomány számára a homoszexualitás (min az állati, mind az emberi) anomália, váratlan viselkedés, ami mindenképpen valami "magyarázatra" szorul, valami "okozza", megvan az "ésszerűsége". Ezzel szemben szerte a világon sok bennszülött kultúra számára a homoszexualitás és a nementúli (transzgender) viselkedés mindennapos és magátólértetődő mind az állatok, mind az emberek világában...[22]

A legtöbb amerikai bennszülött törzs formálisan is elismeri –és tiszteli – az emberi homoszexualitást és a transzgender (nementúli) viselkedést  az úgynevezett "kétlelkű" emberben (amit régen berdács-nak neveztek). A 'kétlelkű' szent férfi vagy asszony, aki összezavarja férfi-női kategóriákat azzal, hogy az ellenkező nem öltözékét viseli…És gyakran azonosnemű kapcsolatokat kezdeményez… Sok bennszülött amerikai kultúrában egyes állatok jelképesen a kétlelkűségre utalnak, gyakran a teremtés-mítoszokban vagy az első "természetfölötti" kétlelkű meséjében szerepelve ....A zuni teremtés legenda elmeséli, hogy az első kétlelkű lények nem voltak se férfiak se nők, hanem mindkettők egyszerre – ők voltak a mitikus lánytestvér-fitestvér pár tizenkét gyermeke. Egyesek ezek közül emberek voltak, volt viszont köztük denevér és egy öreg bakszarvas. [23]

Dr. Bagemihl szerint a mai homoszexuális mozgalmak androgün mítosza jól alkalmazható az állatvilágra az indián és bennszülött mitológia segítségével.  Javasolja, hogy a Nyugat fogadja el ezt az "új paradigmát":"[24]

Végülis a tudományos nézetek, melyeket a biológia lelkesedés leír teljes kört járnak be – visszatérünk abba az időbe, amikor a világ legősibb bennszülött mítoszai először írták le az állati és emberi világot s benne a változatos nemi viselkedéseket. Ez a világnézet feloldja a bináris kétértékű szembeállításokat. Az Élettani Lelkesedés (Biological Exuberance) olyan világnézet, amely  egyszerre primordiálisan ősi és futurisztikusan jövőlátó, s amelyben a férfi-női viszonyok mozaikszerűek, a nemiség sokféle, és a kategóriák egymásba folynak. [25]

Összefoglalás

Összefoglalva,a homoszexuális mozgalom megpróbálja bizonyítani, hogy a homoszexualitás az emberi természettel összhangban van, s ezt az állati homoszexualitás elméletével próbálja elérni, melyeket mitológiai hitekre, téves filozófiai állításokra alapoz, nem pedig a tudomány adataira.

Luiz Sérgio Solimeo 1959-ben csatlakozott a Brazil Családvédelmi, Hagyományvédelmi és Tulajdonvédelmi  Társasághoz / Brazilian Society for the Defense of Tradition, Family and Property (TFP). Kutatóként és íróként a filozófiai és teológiai témák érdeklik, több könyvet publikált.  Solimeo közreműködött az USA-ban a hasonló nevű Társaságban 1999 óta. 

Ebben a cikkben  Solimeo új könyvének 11. fejezetét fejti ki : Miért álljunk ellen az azonosnemű házasságnak és a homoszexuális mozgalomnak? (Spring Grove, Penn.: The American TFP, 2004) -- ISBN 1-877905-33-X -- 232 oldal -- paperback -- $14.95 (szállítássa) – Rendelhető ingyenes számon: (866) 661-0272.

[1] A homoszexuális mozgalom kifejezés a nyomásgyakorló értelmiségi hálozatra utal, mely a szokások és törvények változtatását javasolja, hogy ne csak eltűrve legyen az azonos-nemű vonzalom, hanem a helyes és szabályos viselkedés részévé váljon. Ezért az aktivisták kitartóan ostromolják a hagyomány védelmezőit és nyilvánosan igyekeznek azonosnemű megnyilvánulásokat terjeszteni, köztük az azonosnemű házasságot.

[2] Röviden összefoglalja a "Nem genetikus! Nem viszafordíthatatlan! Nem természetes!" TTP - röplap ezeket az elméleteket, lásd : www.tfp.org/tfc/boston_scientific.pdf.

[3] Ld.. Simon LeVay, Queer Science: The Use and Abuse of Research into Homosexuality (Cambridge, Mass.: MIT Press, 1996). Bruce Bagemihl, Biological Exuberance: Animal Homosexuality and Natural Diversity (New York: St. Martin's Press, 1999).

[4] Cf. Régis Jolivet, Traité de Philosophie, (Lyon-Paris: Emmanuel Vitte, Éditeur, 1950), Vol. 2, pp. 306-396.

[5] Sarah Hartwell, Cats that kill kittens, at http://www.messybeast.com/kill_kit.htm (Our emphasis.)

[6] "Cannibalism in Animals." (Our emphasis.)

[7] Frans B. M. de Waal, "Bonobo Sex and Society," Scientific American, Mar. 1995, pp. 82-88, www.songweaver.com/info/bonobos.html. (Our emphasis.)

[8] "Cachorro Gay?" Focinhos Online, www2.uol.com.br/focinhos/petsnodiva/index.shtml.

[9] Jacque Lynn Schultz, "Getting Over the Hump," ASPCA Animal Watch, Summer 2002, www.petfinder.org/journalindex.cgi?path=/public/animalbehavior/dogs/1.2.36.txt&template. (Our emphasis.)

[10] Ibid. (Our emphasis.)

[11] LeVay, p. 207.

[12] Antonio Pardo, "Aspectos médicos de la homosexualidad," Nuestro Tiempo, Jul.-Aug. 1995, pp. 82-89.

[13] "Exploding the Myth of Constitutional Homosexuality," National Association for Research and Therapy of Homosexuality, www.leaderu.com/orgs/narth/exploding.html. (Our emphasis.)

[14] "Cachorro Gay?"

[15] Bagemihl, p. 2. (Our emphasis.)

[16] Dinitia Smith, "Love That Dare Not Squeak Its Name," The New York Times, Feb. 7, 2004. (Our emphasis.)

[17] LeVay, p. 209.

[18] Quoted by Dinitia Smith, "Love That Dare Not Squeak Its Name."

[19] Bruto Maria Bruti, Domande e risposte sul problema dell'omosessualità, www.paginecattoliche.it/domande-_omosessualita.htm. (Our emphasis.)

[20] Joannes di Napoli, Manuale Philosophiae (Turin, Italy: Marietti Editori, 1961), Vol. 2, p. 165.

[21] Bagemihl, p. 5.

[22] Ibid., p. 215.

[23] Ibid., p. 216.

[24]  'A New Paradigm: Biological Exuberance,' Ibid., p. 5.

[25] Ibid., p. 262.

Updated: 27 February 2008

Join us at the next NARTH Training Institute and Convention in beautiful Denver, Colorado on November 7, 8, and 9, 2008.

Click here for a schedule of events or to register!