from Translations in Other Languages

Minden nevet megváltoztattunk a személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt. "Ben Newman" webmaster a "PeopleCanChange.com" honlapon, amely sok tartalmas és hasznos történetet tartalmaz a változásról. A foglalkozása szerint PR igazgató szerző családjával Virginiában él. Elérhető a ben@peoplecanchange.com. Címen.

Igazi válsághelyzetben voltam  1997 májusában, amikor elkezdtem a homoszexuális szex-addikcióm miatt a reparatív terápiámat. A feleségem a legújabb hazugságomat leplezte le, amellyel kettős életemet akartam elrejteni. Nyilván ez lett volna az utolsó csepp a pohárban. Nyilván most majd elhagy és nem jön vissza, és magával viszi két gyönyörű gyermekünket. Teljesen bepánikoltam. 

Nem okozott különös kényelmetlenséget az, hogy először léptem be egy terapeuta irodájába : a házasságom miatti pánik eltakarta idegességemet azzal kapcsolatban, hogy mi is történhet majd a terápiában.

A terapeutámat, "Matt-ot," csak hat hete ismertem egy nem-kívánt homoszexuális érzésekkel küzdő férfi-csoportban. Két dologgal hatott rám: fiatalos kinézetével és férfiasságával – a szemével, ami szinte belelátott a lelkembe – és azzal, hogy elmesélte, maga is küzdött homoszexuális vágyakkal, de túőltette magát rajtuk.

Ez az utóbbi nagy reményeket és bizalmat adott nekem.

Olvatsam íeásokat, amelyben kijelentik a szerzők, hogy "másoknak is siekrült elhagyni a homoszexualitást, szóval neked is sikerülni fog" de amit olvastam, abból semi sem azonosította be ezeket  a korábbi homoszexuálisokat és éveken át kételkedtem a létezésükben. Matt volt az első valóságos emberi lény, akivel találkoztam és aki azt mondta : "Melegnek éreztem magma és azt gondoltam, így akarom leélni az életemet, de megtaláltam a kiutat belőle és több boldogságot és békét találtam a gyógyulásban, mint az önkényeztetésben." Nem tudtam, hogy ez pontosan mit is jelent, de bíztam benne, hogy ő, inkább, mint bárki más, akivel találkoztam, segít megtalálni nekem a kiutat a szakadékból. 

Mert a szakadék mély volt. Teljesen kettős életet éltem. Boldog férj és apa, templombajáró és sikeres profi kifelé és elvetemült homoszexuális szexaddikt befelé. 14 évet töltöttem ebben a mintázatban és azt hívén, hogy így kell leélnem az életemet, azt remélve, hogy a külső és a belső sosem csap össze és nem rombolja le az életemet.

Most, amikor beléptem a terapeuta irodáiba a rejtett életem éppen összeütközött a hamis külső énemmel. Láttam, ahogy összeomlik körülöttem az életem. Az öngyilkosság egyre vonzóbb kiútnak tűnt.

Az A.P.A. elutasítása:
a változás lehetetlen és ártalmas

Amikor először voltam Matt-nál, alá kellett írnom egy Egyetértési Formulát.  A Klinika megkövetelte, mivel az Amerikai Pszichiáterek Egyesülete döntése szerint az ilyen terápia nem javasolható. A Formula szerint a reparatív terápia nincs igazolva; az A.P.A, hivatalos álláspontja szerint nem hihető, hogy lehetséges volna a nemi irányultság megváltoztatása; ennek megkísérlése is pszichológiai ártalmat okozhat. 

Igen, persze, gondoltam,mintha a titkos kettős életem nem okozott volna már épp elég pszichológiai ártalmat.

Azonkívül azt a javaslatot is sértőnek éreztem, hogy az egyetlen "korrekt" megoldás a helyzetemre (politikailag korrekt) az volna, ha otthagynám a feleségemet és a gyerekeimet és belevetném magam a meleg életbe. De én ezt nem akartam. Lehetőségem lehetett volna erre, mielőtt Diane-t megismertem volna és mielőtt gyerekeink lettek volna , amikor a kockázat is sokkal alacsonyabb lett volna,  -- de akkoriban rájöttem, hogy ezt én nem akarom. Noha eleinte izgalmas és felemelő volt férfiakkal randizni, felvenni a meleg identitást és belevetni magam a meleg életstílusba, hamarosan úgy éreztem, megöli a szellememet, elhidegít életcéljaimtól, a teremtő Kreativitástól és bármilyen magasabb ideáltól. Rájöttem, hogy nem arra vágyom, hogy elismerjenek meleg emberként, hanem arra, hogy elismerjenek férfiként.

A házasságunk korai évei során, mivel nem kaptam jelentős segítséget, hogy a homoszexuális küzdelem mögötti problémákat megoldjam, s ezek a felszín alatt ott tomboltak, elkezdtem ezt a szörnyű kettős életet élni. Amíg meg nem találtam Matt-ot, feladtam a reményt, hogy megváltozhatok. Ekkor viszont úgy éreztem, minden reményem Matt-tól függ.

Az első ülésünkön számomra példátlan lazasággal és őszinteséggel elé tártam az egész történetet. Matt-nak nyugodtam elmondhattam. Nem kellett aggódnom, hogy elfogad-e vagy, hogy ha elmesélem, akkor ennek következménye lehet az életemre nézve. Őszintén válaszolt:  "Az életed egy romhalmaz." Nyersesége meglepett, de éreztem, hogy igaza van. "A közvetlen válságon átsegíthetlek," mondta, "de ha nem haladsz ennél sokkal mélyebbre, akkor újrakezdődik és némi halasztás után ugyanott leszel – és a következmények legközelebb még súlyosabbak lehetnek."

Egyetértettem. Padlót fogtam. Kész voltam bármire, hogy kijavítsam a romhalmazt, ami az életem volt. A következő pár hétben szinte rohantam Matt irodájába minden kedd este, végre megtalálva a biztonság és megkönnyebbülés terét, ahol kiutat találtam életem legsötétebb titkai közül. Vele gyászoltam amiatt a fájdalom miatt, amit a feleségemnek okoztam és az ő jogos sérelmein és ellenem érzett haragján.

Milyen megkönnyebülés volt, amikor ő ideiglenesen beleegyezett a válás halasztásába, látva a határozottságomat, hogy dolgozom Matt-tal s hogy ez az új segítség tényleg reményt adó. 

A sebek kibontása

A következő válság akkor jött, amikor teljes bűnvallomást kellett tennem vallási közösségem vezetői előtt, ahol én voltam  a laikus Vezető. Tudtam, hogy soha sem fogok tudni állandó változást elérni, ha tovább is rejtegetem életem egy részét előttük, és Diane-nak is megígértem ezt, sőt, ez volt a feltétele a maradásának. Ezek előttt a férfiak előtt bevallani  - tekintélyes férfiak, akiknek az elutasításától rettegtem – az elképzelhető legijesztőbb valami volt. De amikor megtettem, kedvesen és törődőn reagáltak. Azonban nem fogadhatták el ezt a magatartást egy vallási vezetőtől. Úgy döntöttek, hogy kiközösítenek,  és egy év múlva lehetőséget kapok az újra-keresztelésre, hogy egy új kezdetre legyen esélyem, amennyiben képes vagyok legalább egy évig hűséges maradni a feleségemhez, és hihetően bizonyítom elkötelezettségemet arra, hogy tovább is hűséges maradok hozzá.

A kiközösítésemet úgy oldották meg, hogy nem akartak közben megalázni. Szívesen láttak a találkozókon, mint megkereszteletlen vendéget, és nem is hirdették ki a csoport tagsága körében a kiközösített státusomat. Mégis, az egész eljárás erős szégyenérzést és elutasítottsági érzést keltett bennem. Felszakadtak a gátak és a terápiában Matt-tal megvizsgáltuk, hogyan is éltem az életemet úgy, hogy a férfiak általi elutasítottságot éltem át mindig. Sok-sok terápiás ülésen dühöngtem és sírtam.

Megdöbbenésemre, Matt bátorította, hogy ezt  a haragot a vele való üléseken teljes mértékben éljem át és fejezzem ki.

Én inkább befagyasztottam volna, megbénított a félelem és a szégyen. Hisz azt gondoltam, a "harag rossz". "Kiborulást", azaz a  kontrollvesztést jelenti. A jó kisfiúk sosem dühöngenek. És leginkább : mi fog majd előjönni a bénultság alól? De Matt megtanította, hogy éppen az elrejtett harag és szégyen az részben, amit önpusztító módon magam ellen fordítok, és ez volt az, ami szexuális kiélésekre vezetett. A haragot törvényesen ki kellett fejezni. Tiszteletben kellett tartani.

Megpróbálta megtanítani, hogyan fejezzem ki, hogyan érezzem a testemben. Nem értettem. Úgy éreztem magam, mint egy általános iskolás, aki középiskolás feladatot kap. Mire akar rávenni? Végül olyan hasonlattal élt, amit megértettem: „Olyan, mint a telefonszex, csak szex helyett haraggal." Aha! Miért nem ezzel kezdted?

Így a harag kiömlött belőlem: harag az apám ellen, hogy érzelmileg magamra hagyott; harag a Dúvad Miki ellen, aki a suliban folyton kigúnyolt; harag az anyám ellen, hogy megszégyenített a férfiasságom terén; sértődések, amelyeket egész életemben hurcoltam magamban, és amelyek belülről támadásba lendültek ellenem. Matt úgy edzett, hogy elképzeltük, hogy visszaütök, és kiadom magamból a gúnyolódást, a szégyent és az elutasítást, és elpusztítom őket.  Hónapokig ismételgettük ezt a folyamatot és végül eljutottam oda, hogy nem találtam magamban már haragot. Végül, mikor az életem során felgyűlt haragot kiürítettem a lelkemből, kész lettem az elengedésre és megbocsátásra.

Máskor  Matt  a függéses addiktív ciklusaimon dolgozott velem. Mély szintekig feldolgoztuk, mi váltja ki a kiélési ciklus elindulását: stressz, harag, félelem, szinte minden kényelmetlen érzés férfiak karjába hajtott, a nemi izgatottság  drogszerű izgalmába menekülve.

Elhatároztam, hogy visszatérek a Névtelen Szexaholistákhoz, ahol valaha már elkezdtem fejlődni és kitörni az addiktív ciklusaimból.  Ahogy ezt megtettem és Matt-tal hétről hétre feldolgoztam az érzelmi életemet egy mélyebb szinten, a ciklusok először lelassultak, aztán meglepően szétoszlottak.

A férfiak világába belépve

Matt megtanított a védekező elhatárolódás jelenségére (defensive detachment), és megértettem, hogyan utasítottam el védekezésből a férfiakat, hogy így megvédjem magamat attól, hogy megbántsanak. Dr. Joseph Nicolosi könyvét tanulmányoztam, melynek címe  "Reparatív Terápia Férfi Homoszexuálisoknak," és megdöbbentem mennyire illett az esetemre a pszichológiai profil benne – teljesnek tűnt azzal együtt, ahogy a devenzív detachment-et leírja könyvében. 

Matt segített abban, hogy az agyamat és a szívemet megnyissam annak a lehetőségnek, hogy találok egy vagy több heteroszexuális férfit, akikhez fordulhatok támogatásért a hét minden napjában. Ijesztő volt ugyan, de megközelítettem Mark-ot, egy nálam 8 évvel idősebb férfit a vallási csoportunkban és megkértem, legyen a szellemi mentorom. Szívesen vállalta. Nem tudott semmit a homoszexualitásról, de tudott Istenről, tudott a fájdalomról, és nagyon készségesen rendelkezésemre állt. Beszélgettem vele majd minden héten, kitártam előtte a lelkem. Felhívtam, ha vágykiélés kísértett. Felhívtam, ha megbotlottam, és segített újra felemelkedni.

Matt öröme velem és újonnan talált barátságomban érezhető volt. "Bárcsak találkozhatnék vele!" mondta. "Hű, bárcsak minden kliensem számára klónozhatnám!"

Ezt nagyon megszerettem Matt-ban – noha leplezetlenül őszintén beszélt az önpusztító botlásaimról, mindig igazinak éreztem az örömét a sikereimen, a növekedésemen. Igazán megszerettem ezt az embert, mint testvéremet, olyan módon, ahogy életemben egyetlen testvért sem szerettem.

Mégis, rengetegszer megfagytam szinte a félelemtől, amikor más férfiakhoz közelítettem barátságért. Meg voltam róla győződve, hogy a heteroszexuális férfiaknak nincsenek barátaik – nincs is szükségük barátokra. Feltételeztem, hogy a feleségük vagy a barátnőjük elég kell legyen nekik.  Az biztos, hogy az apámnak egyetlen barátja sem volt és soha sem ment társaságba az anyám nélkül. Egyetlen barátra emlékszem, aki a három idősebb fívéremhez járt. Hogyan is bízhatnék a  heteroszexuális férfiakban, hogy jelen legyenek az életemben, hogy barátok legyenek, hogy kielégítsék az igényemet a férfi társaságra és elismerésre? Mindig azt képzeltem, hogy azok a férfiak, akik akarnak valamit más férfiaktól, azok melegek. 

Matt felszólított, hogy nyissam tágra a szemem és előítéletes észleleteim mögé is lássak verge.

"A lelked követeli a férfi-kapcsolatot és ez a vágy mindenképpen jelentkezni FOG így vagy úgy. Elő FOG bukkanni. Ennek elnyomása csak rövid ideig lehetséges, idővel a gát átszakad. Ha nem tapasztalsz meg intim férfi kapcsolatot platonikusan, akkor ez az igény mindenképpen szexuális kiélésre vezet majd.  Így vagy úgy, de ezt az igényt ki kell elégíteni. "

Szavai visszhangoztak bennem: így vagy úgy, az igényt ki kell elégíteni. Tudtam, hogy ez igaz az esetemben. Kényszerítettem magam, hogy kitörjek a kagylóhéjamból. Egyre többet figyeltem a heteró férfiakat. Észrevettem, hogy együtt mennek enni, moziba, férfi-csoportokba, együtt dolgoznak a kocsijukon. Bulikon megláttam, ahogy a férfiak külön állnak a nőktől, pár perccel érkezés után. Együtt néztek egy játékot a tévén, vagy csocsóztak, vagy egyéb közös tevékenységet folytattak.

Olyan volt, mintha most láttam volna először a férfiak világát. Matt-nak a terápiás üléseken elmeséltem a felfedezéseimet és arra törekedtem, hogy demisztifikáljam és megértsem a férfiak világát. Beszéltünk mindaról, amit a férfiak tesznek, hogy viselkednek bulikon, hogyan viszonyulnak egymáshoz és a nőkhöz. Elkezdtem megérteni és értékelni őket – aztán lassan-lassan észrevettem, hogy nem különbözök tőlük annyira. 

Matt lett a pótapám, a pót-fívérem, mentorom a férfiak világában. Emlékszem egy pillanatra, ahogy mélyen a sötét szemébe néztem, miközben egy  hosszú csönd telepedett ránk. Éreztem, mennyire megbízom benne, mennyire szeretem. Éreztem, mennyire élvezi a fejlődésemet. A szemébe nézve érezni tudtam, hogy elfogad engem férfinak és most először jöttem rá: "Magamba szívom a  férfiságát, érzem, hogy elfogad, és meg sem érzem, nincs semmilyen szexuális érzés ebben, elég, ha a szemébe nézek!  Nincs szükség ehhez a nemi szervekre s a kezemre sem. Érzem a szeretetét és rákapcsolódom a férfiságára csöndben, érintés nélkül. " Csodálatosan örömteli pillanat volt – abban a pillanatban teljesen férfinak éreztem magam és teljesen elfogadottnak éreztem magamat a a férfiak között.

Az egyik legijesztőbb lépésem az volt, amikor megkértem a vallási csoportból egy férfit, Robot, hogy tanítson meg kosárlabdázni.

Nem Matt javaslata volt ez, de a sporttal kapcsolatos félelmeim már fóbiás szintre értek, és magamtól elvártam, hogy nézzek szembe ezzel a  félelemmel.

Épp elég nehéz volt Robot megkörnyékezni, hogy tanítson, de ténylegesen elmenni a kosárlabda terembe az első órámra még rémisztőbb volt. Sokkal jobban zavart a sportbeli kétbalkezességem, mint a múltbeli homoszexualitás.

Így aztán teljesen felvállaltam a sérülékenységemet, amikor bevallottam, hogy nem tudok kosárlabdázni egyáltalán.

Rob heteken át minden vasárnap reggel edzett velem és sikereimet és félelmeimet elmeséltem Matt-nak. Végül beszálltam Robbal néhány kosármeccsbe. Az első alkalom igazán drámai volt: az öszes sulibeli emlék a dúvadakról visszatért.  A következő hét már job volt és az azutáni még job. Egyszer büszkén írtam e-mély-ben Matt-nak : "Sikerült ugrásból gólt lőnöm! Életemben először sikerült egy ugrólövés!" Vissza e-mélyezett, hogy drukkol nekem és átérzi, amit érzek. Ki más tudta volna megérteni ennek a  jelentőségét egy 36 éves férfi számára?

Ahogy tovább folytattuk a munkánkat Matt-tal, elmesélte, hogy van egy férfi-szervezet, az Új Harcosok, akik intenzív hétvégi "beavatási" tréninegeket csinálnak egy hegytetőn, a tőlünk pár órányi autóútra lévő táborukban. Amikor először említette néhányszor, még kételyeim voltak, de ahogy eloszlott a félelmem a férfiaktól, elhatároztam, hogy elmegyek. Szinte berepültem az irodájába az 1998 augusztusi hétvége után : "Félelmetes volt!" kiáltottam. "Felfedeztem a férfiakat! " Hogy olyan vagyok, mint ők; ők meg olyanok, mint én! Férfi lettem a  férfiak között.

A felismerés úgy vésődött belém, mint soha azelőtt.

Voltak még hullámzások, botlások és visszaesések, bátorság és félelem, de mostmár volt sok saját erőforrásom -  - Matt, Mark, Rob, hetente Új Harcos / New Warriors/  "integrációs csoport" a közösségemben, Névtelen Szexaholisták csoport, és persze mindig mellettem állt Diane. Támogatott, szeretett és bátorított, ahogy látta, hogy a szívem változik, nemcsak a viselkedésem.

1999 februárban, miután már másfél évig hű voltam Diane-hoz és úgy éreztem, eleget fejlődtem, hogy megújítsam elkötelezettségemet iránta és a vallási csoportom iránt, egy kis szertartás keretében újrakereszteltek. Ott volt Mark, Rob, és más templombeli ismerősök. Diane is ott volt, szemében könnyek, a büszkeség és megkönnyebbülés könnyei, hogy "hazatértem". Később, amikor elmeséltem mindezt az érzést és tapasztalatot  Matt-nak, tükrözte az örömömet, hogy milyen nagy lépés volt ez az életemben, és milyen nagy utat tettem meg már.

Az én emberem

A Matt-tal folytatott terápiám utolsó hónapjaiban, érezve, hogy a hivatalos terápia-ülések végéhez közeledünk, komolyabban kezembe vettem a terápiás ülések irányítását, hogy áttekintsem mindazt, amihez a támogatására volt szükségem: a még levezetésre váró elutasítási érzések; sérelmek, melyeket meg kellett bocsátanom. Egyre gyakrabban jöttem úgy az ülésekre, hogy nem sérülést, haragot és félelmet,  hanem örömet meséltem el, megosztva  férfi-azonosságom növekvő erő-érzését, új barátságokról számoltam be, új kockázatokat vállalva, hogy új belső erőmet teszteljem. 

Ahogy a búcsúzásra felkészültünk, Matt lágy zenét tett föl és megkért, dőljek le az ágyon. Mögöttem ülve a fejemet és a vállamat átölelte kezével. Erős, mély hangon hallottam a megerősítését: "Te férfi vagy. Erős vagy. Hatalmas vagy. Megtörted azt a hatalmat, amely túl erősen az anyád identitásába szőtt. Bebizonyítottad, hogy férfi vagy a férfiak között. Férfiak csodálnak és elfogadnak. Egyike vagy a férfiaknak. Jó és szerető férj és apa vagy. Nem vagy tökéletes, de az rendben van, ha valaki nem tökéletes. Teljes és egész vagy. "

Könnyek öntözték arcomat. Hittem neki! Igaz volt, amit mondott és végre el is hittem. Teljessé váltam. Már nem vágytam férfiakra szexuálisan. Közéjük tartotam, nem az ellenkezőjük voltam. Nem volt szükségem egy férfira, hogy teljessé tegyen. És furcsa módon, mégis sokkal közelebb éreztem magam a férfisághoz és a férfiakhoz, mint bármikor az életem során.

Ezt kerestem azokban az években azoktól a férfiaktól. Ez az, amit igazából akartam –ez a valódi kapcsolat, nem a képzeletbeli. Kapcsolat a teremtővel. Kapcsolat a férfiakkal. Teljesség bennem. Úgy éreztem a szívem kiugrik örömében.

1999 auguusztus 25-én, 27 hónappal az első alkalom után kiléptem Matt irodájából. Egy másik ember lettem. Erősebb. Boldogabb. Megalapozottabb. Teljes. Szexuálisan "józan" voltam, hűséges a feleségemhez már két éve – és békét és örömet találtam a hűségemben.

Amikor az utolsó ülést elhagytam, szilárdan megöleltem Matt-ot, fejemet a melléhez szorítva. "Szeretlek," mondtam neki. "Sosem fogom elfelejteni, mit kaptam tőled." Szemében könnyekkel azt válaszolta, "Én is szeretlek téged." Bárcsak megtarthatnám a barátomnak örökre. De valami azt mondta legbelül: „ A barátság örök. Ha ebben az életben nem is lehetünk barátpk, talán majd a következőben lehetünk. Hiszen a kapcsolatunk erős és örök."

És még fontosabb talán, hogy a tőle kapott ajándékokat mostmár minden ezutáni kapcsolatomban magammal viszem. Nincs szükségem már Matt-ra, a terapeutára, mert már tudok valódi kapcsolatokat teremteni másokkal. Barátaim lesznek. Segítséget tudok kérni. Igazi lehetek.

És ami mindennél fontosabb, szeretni fogok tudni. Magtanultam adni és kapni szeretet más férfiaktól, akik a fivéreim, és megtanultam a szívem mélyéből bízni bennük. Ezáltal megtaláltam azt, amit mindig is kerestem, egész életemben.

fordító: Kozma György

Updated: 8 February 2008

Join us at the next NARTH Training Institute and Convention in beautiful Denver, Colorado on November 7, 8, and 9, 2008.

Click here for a schedule of events or to register!