from Translations in Other Languages

2003 április 28-án, Dr. Jeffrey Satinover pszichiáter tanúskodott Massachusetts Szenáztusi Igazságügyi Bizottsága előtt a homoszexualitás kérdéskörében felmerülő ügyekben és az amerikai család jövőjéről. Dr. Satinover tagja a NARTH Tudományos tanácsadó Bizottságának.

Massachusetts állam most vitatja a homoszexuális házasság legalizálását. Ha legalizáljják az ilyen házaságokat ebben az államban, akkor a többi 49 államban is kihívást intéznek majd a hagyományos házasság ellen.

Dr. Satinover, a Homosexuality and the Politics of Truth /Azonosneműség és az Igazság a politikában/  szerzője arra hívta fel a sznátorokat, hogy gondosan mérlegeljenek. Megjegyezte:

"Mint Önök ezt világosan látják, a kérdés nem egyszerű akademikus disputa; mi több, döntésüktől függ majd a társadalmi szerkezet alapja, Közösségünk jövője, sőt, jelentős mértékben a Nemzeté. "

Majd így folytatta:

"Ezért nagyon fontos, hogy megfontolásaink ne csak az igazságon és a részvéten alapuljanak, hanem a tényszerű igazságon is. Hiszen ha nem tényekre alapozunk, az igazság és a részvét nem tud ellenállni a változó érzéseknek."

Dr. Satinover a homoszexuális aktivisták alábbi téziseit tárgyalta, mindegyiket elutasítva --

1.   Hogy szerintük a homoszexualitásról többször bebizonyították, hogy –ténylegesen—velünkszületett, genetikusan meghatározott állapot.  

2.   Hogy a homoszexualitás változtathatatlan állapot.

3.   Hogy a homoszexualitás egyetlen hátulütője a társadalmi elutasítás és kirekesztés.

4.   Hogy egy társadalom, amelyben azonosnemű párok nevelnek gyermekeket családokban nem fog semmilyen nemkivánatos módon különbözni a hagyományos családokból álló társadalomtól. 

Dr. Satinover tanúságtétele az alábbiakban következik

Jeffrey Satinover, Md igazolt pszichiáter. Az alábbi egyetemektől van diplomája: MIT (S.B., Humanities and Science), Harvard (Ed.M., Clinical Psychology and Public Practice), University of Texas (M.D.) Yale (M.S., Physics.)A Yale-en a Gyermek Kutatási Központ tagja volt egy évig. Diplomája van analitikus pszichológiából a zürichi Jung Intézetből.  Dr. Satinover gyakorló teapeuta 1974 óta. Több neuró-tudományos és pszichológiai szaklap szerzője, könyvei közt megtalálható a Homosexuality and the Politics of Truth.

2003 április 28.

Tisztelt Szenátorok, Polgárok  Massachusetts-ből!

Társadalmunk egyik legmegosztóbb vitája a homoszexualitásról szól. A felszínen elgondolkoztató, mitől lesz ilyen súlya egy ennyire magánjellegű ügynek, de a csodálkozástól függetlenül ez a helyzet. Az állami törvénykezésben most döntésre váró tervezet minden pontja vita tárgya.

Mint Önök ezt világosan látják, a kérdés nem egyszerű akademikus disputa; mi több, döntésüktől függ majd a társadalmi szerkezet alapja, Közösségünk jövője, sőt, jelentős mértékben a Nemzeté.

Ezért nagyon fontos, hogy megfontolásaink ne csak az igazságon és a részvéten alapuljanak, hanem a tényszerű igazságon is. Hiszen ha nem tényekre alapozunk, az igazság és a részvét nem tud ellenállni a változó érzéseknek.

Az igazság és az emberiesség azt kivánja, hogy mint társadalom ne fogadjuk el a kegyetlenséget azokkal szemben, akik a saját nemükhöz éreznek vonzódást. Azonban rövidlátás volna ha ennél tovább mennénk ennél a nemes lügynél (vagy bármi másiknál) puszta elképzelések alapján. Azinban ezek az elképzelések, előbb vagy utóbb, lelepleződnek majd, addig pedig csak egy meg-nem-érdemelt békesség merevsége fog olyan hiteket, attitűdöket és intézkedéseket eredményezni, amelyek, mivel a realitással szembe haladnak, nem csökkentik, hanem növelik majd a társadalom egyes tagjainak boldogságérzését.

A természet (vagy, ha óhajtják: a természet a teremtő) nem megbolondítható.

Több állítást is felhoztak azok, akik szerint a házasság privilégiumait ki kellene terjeszteni az azonosnemű párok együttélésére is. Ezek az alábbiak: elutasítva --

1.   Hogy szerintük a homoszexualitásról többször bebizonyították, hogy –ténylegesen—velünkszületett, genetikusan meghatározott állapot.  

2.   Hogy a homoszexualitás változtathatatlan állapot.

3.   Hogy a homoszexualitás egyetlen hátulütője a társadalmi elutasítás és kirekesztés.

4. Hogy egy társadalom, amelyben azonosnemű párok nevelnek gyermekeket családokban nem fog semmilyen nemkivánatos módon különbözni a hagyományos családokból álló társadalomtól. 

Azonban ezek az állítások távolról sem felelnek meg az igazságnak, bármennyire is széles körben elhiszik őket; a "mindenki tudja" egyszerűen nem bizonyíték; és ha csak egy pillantást vetünk ezen állítások hátterére, rögtön feltűnik majd, milyen sok közülük éppen az ellenkezőjét igazolja; ezek az állítások fiktívek. Az alábbi felsorolásban neves kutatók eredményeit közlöm. Melléklem a tudományos bibliográfiájukat. Három alapelv szerint választottam ki az alábbi állításokat:

(1) Általános következtetései olyan gyakorló tudósoknak, akiket tisztelet övez.

(2) Az idézett tudósok önmagukat "melegnek/leszbikusnak" írják le vagy /és szimpatizálnak a "meleg aktivista" állásponttal. 

(3) Kutatásukat széles körben idézik és azt hiszik, hogy bizonyítéknak elfogadjhatóak, noha pont az ellenkezőjét állítják annak, amit maguk is hirdetnek. (Egyesekre jó fényt vet, hogy nyilvánosan elismerték, hogy saját bizonyítékaik ellentmondanak annak, amit szerettek volna bizonyítani. )

ÁLLÍTÁSOK és BIZONYÍTÉKOK

1. Állítás: hogy a homoszexualitásról többször bebizonyították, hogy –ténylegesen—velünkszületett, genetikusan meghatározott állapot.

• Dean Hamer / National Institutes of Health / volt az, aki a leggyakrabban idézett kísérleteket végezte az ún. "meleg gén" kapcsán.  Dr. Hamer tanúskodott a  Colorado Proposition 2 bírósági ügyben, miszerint szerinte "99.5% -osan biztos, hogy a homoszexualitás  genetikus" Később az alábbi követketetésekre jutott:

"A kísérlet nem tudta eredeti reményeinket igazolni: hogy egyszerű mendeli örökösdésről van szó. Soha nem találtunk egyetlen családot sem, ahol a mendeli minta szerint öröklődött volna az azonsonemű vonzalom..."

• Hamer tanulmányát  Rice et al megismételte egy robusztusabb kutatás során. Ebben az ismétlésben a Hamer által talált genetikus markerek száma nem mutatott statisztikai jelentőséget:

"Nem tudjuk, hogy miért térnek el eredményeink ol nagy mértékben a Hamer eredményeitől. A mienk nagyobb mintából dolgozott, mint Hamer et al, ezért ugyanolyan genetikus hatást kellett volna találni, mint az ő kutatásuk. Azonban mi nem találtunk a nemi irányultságot befolyásoló nagyszámú gént..."

• Simon LeVay, a neuroanatomus a Salk Intézetben , mely a Meleg és Leszbikus Nevelés érdekében jött létre, hosszasan kutatta majd publikálta eredményeit a férfiak hipotalámusz-szerkezetét tekintve és ő a leggyakrabban idézett szakértő az állítólagos agyi különbségek terén, melyek elválasztanák a homo- és hetero-szexuálisokat. Később viszont elismerte:

"Fontos aláhúzni, mi az, amit nem bizonyítottam. Nem bizonyítottam be, hogy  a homoszexualitás genetikus eredetű és nem találtam meg a melegség genetikai okát. Nem bizonyítottam be, hogy a melegek melegnek születnek, ami a leggyakoribb hiba, amit az értelmezőim elkövetnek. És nem is lokalizáltam az agyban a melegség centrumát."

Továbbá:

"Mivel felnőtt agyakat vizsgáltam, nem tudjuk, milyen különbségeket találtam volna, ha születéskor vizsgálom őket, vagy hogy mikor jelentkeztek a különbségek. "

A mostani vitában szintén számításba veendő az a megfigyelése, hogy:

"...azok az emberek akik hisznek abban, hogy a melegek és a leszbikusok így születnek, hajlamosabbak támogatni a meleg jogokat."

• Dr. Mark Breedlove / University of California, Berkeley/, a saját kutatására utalva mondja: " Kutatásaim azt bizonyítják, amit úgyis tudunk elvileg – hogy a szexuális tapasztalat megváltoztathatja az agy szerkezetét, ahogy a gének is megváltoztathatják [Tehát lehetséges, hogy a nemi viselkedés eltérése okozza a gén-eltéréseket és nem az agyi különbségek okozzák a nemi viselkedést."
• A híres kutatócoport, a Byne & Parsons, és a Friedman & Downey, mind oda jutotak, hogy nincs bizonyíték a biológiai elméletre , a homoszexualitás inkább altenatív modellként írható le, ahol "temperamentumbeli és személyiségjegyek lépnek interakcióba a családi és szociális miliővel, miközben kialakul a személy nemisége."
• Richard Pillard, a leggyakrabban idézett ikerkutatásról szóló  könyv társszerzője a homoszexualitás családi öröklésének. Egy riporternek megjegyezte, hogy ő, a bátyja és nővére is homoszexuálisok, és egy már megszűnt házasságból származó egyik lánya is biszexuális, valamint azt képzeli, hogy apja is valószínűleg homoszexuális lehetett. A riporter, Chandler Burr, erre megjegyzi: "A homoszexualitást tanulmányozó tudósok közül sokan homoszexuálisok, mint jómagam is. " az interjú része egy könyvnek, amelyben Burr megpróbálja kimutatni, hogy minden tudós genetikusnak tartja a homoszexualitást.

Nylván ezt akarta Pillard is megerősíteni a kutatásával: "E vizsgálatokat úgy terveztük, hogy felfedezzük az örökölhető variáviót, mely ha jelen volna, eloszlatná azt a gyakori  elképzelést, hogy az homoszexualitás a családi interakciók és a szociális környezet produktuma. "

De nem ezt találta végül. Hanem így fejezte be:

"Noha a férfi és női homoszexualitásbizonyos mértékig örököletőnek tűnik, a környezet szintén jelentős szerepet játszik eredetében. "

 2. Állítás: hogy a homoszexualitás változtathatatlan állapot.

Az Amerikai Pszichiátriai Egyesület (A.P.A.) 1973-as döntése, mely kivette a lelkibetegségek diagnosztikai kézikönyvéből a homoszexualitást a tudományos objektiviátsra befagyasztó hatással volt, valamint a nyilvános és hivatásos hozzáállást is befolyásolta azzal kapcsolatban, hogy  vajon állandó egyéni jellemvonásról van-e szó. ÍA döntés megerősítette azt az érzést, hogy mivel formálisan kiszavazták a "rendellenességek" közül, ezért nem lehet és nem is ajánlatos "kezelni", attól függetlenül, hogy egy szabad társadalomban aze gyéneknek szabadságot kéne engendi abban, hogy a boldogságot a maguk belső szempontjai szerint kövessék, ha ez összhangban van mások jólétével is. De az A.P.A. /az American Psychiatric Association/ , mint minden más hivatásbeli egyesület, nem tudományos szervezet. Ez egy hivatásbeli céh és emiatt nem mentes a politikai befolyásoktól, noha a tudományt ilyesmi nem befolyásolhatja. Vagyis, a széleskörű állításokkal ellentétben, a homoszexuaéitás listáról való lekerülése nem tudományos bizonyítékok hatására történt.  Ahogy Simon LeVay (akit fentebb idéztünk) elismeri, "a meleg aktivizmus volt az az erő, amely az American Psychiatric Association-t rávette a homoszexualitás átminősítésére."

De ennél sokkal fontosabb, hogy tény, hogy akár "rendellenes", akár nem, sokak számára nemkívánatos és ráadásul változtatható. Ennek a ténynek a bizonyítékait nem szabadna elhomályosítania annak a hamis feltételezésnek, hogy a homoszexualitás velünk született és megváltoztathatatlan, és hogy ez egy  "életstílus választása" és akaratlagosan változtatható. Egyik sem igaz: legtöbbször mélyen behuzalozott állapot, amely évek alatt felődik ki, a morális  tudat és az öntudat kialakulása előtt jóval és az egyén ezért őszintén úgy érzi, hogy valamilyen formábanmindig része volt az életének. Más szóval, hasonlóan más emberi jellegzetességekhez, osztozva azok tipikus lehetőségeiben, miszerint változtatható, noha nehezen.

• Ha áttekitnjük a nemkívánt azonosnemű vonzalmak sokéves kezelési adatait, 30-52 %-os sikert találunk. Masters és Johnson ötéves követés után 65%-os sker-arányról beszélt. Más hivatásosok eredményei 30% és 70% között mozognak.
• Dr. Lisa Diamond, /professzor az Utah Egyetemen/, így foglalja össze: , "A nemi önazonosság nem állandó a nem-kizárólag heteró nőknél."
• Dr. Robert Spitzer, a Columbia University hírneves pszichiátere, az 1973-as döntés fő döntéshozója és a fő szerkesztője az A.P.A. kézikönyvnek, aki magát meleg-elfogadó pszichiáternek nevezi és régóta küzd a melegjogokért, régóta meg van győződve arról, hogy a a homoszexualitás nem rendellenesség és nem változtatható. Mivel egyre tüzesebb vita alakult ki a szakmai közösségen belül, Spitzer elhatározta, maga is kikutatja a kérdést. Ide jutott:

"Az intrejúim alapján meggyőződtem róla, hogy sokan jelentős lépéseket tettek a heteroszexualitás felé. Azt hiszem, ez újdonság. Szkeptikusan kezdtem a kutatést ezügyben. Most viszont azt állítom, hogy az ilyen változások fenntarthatóak. "

Amikor az APA Meleg és Leszbikus Bizottsága elé tárta eredményeit és tudományos vitát remélt, megdöbbenve tapasztalta, hogy nyomás alá helyezték, halgasson eredményeiről politikai okokból. Dr. Spitzer egy rakás gyűlölködő levelet is kapott, kollégái bepanaszolták kutatásai miatt. Douglas C. Haldeman, Ph.D., aki független orvos Seattle-ben, WA, és ismert meleg-elfogadó elméletíró, azt mondja erről: "A meleg aktivisták szempontjából a változtató terápia hatékonységa vagy ennek hiánya érdektelen. Ez csak egy társadalmi jelenség, amelyet a társadalom meleg-ellenes előítélete szült.

• A változás és a kezelés joga terén a meleg-aktivista Camille Paglia az alábbiakat állítja, élesebben felvetve a kérdést, mint ahogy ezt legtöbben szeretnénk:

"Annyira törékeny a meleg identitás, hogy nem bírja elviseni annak fevetését, hogy egyesek nem szeretnek melegként élni? A nemiség nagyon változatos és elméleti fordulatok is lehetségesek. E a szokás hatalma erős, ha az érzékek ösvényeit bevésték ismétlés által – haosnló azok esete is, akik a túlevéssel, dohányzással, alkohollal vagy drohg addikcióval harcolnak…szerintem a melegek számára érdemes célkitűzés megpróbálni megtanítani, hogyan is kell heteroszexuális módon élni. "

Továbbá, ahogy a "váalsztás szemben a genetikával" érv elhomályosítja a valóságot, a "változtathatatlan szemben a terápiásan változtatható" is ezt teszi. " Mert alaposan dokumentált, de elhallgatiott téyn, hogy a homoszexuálisok többsége spontánul, terápia nélkül heterószexuálissá válik.

A fentit bizonyítandó, bevezetésképpen érdemes megint Pagilát idézni :

• " Tisztességesen át kéne gondolnunk, nem lehet-e, hogy a homoszexualitás egy megrekedés a prepubertás korában, amikor a gyerekek szorongva a saját nemükhöz húzódnak…"

A tudmányos bizonyíték a következő:

A legátfogóbb, legjobb és legpontosabb nemiség-kutatást a National Health and Social Life Survey (NHSLS) végezte 1994-ben a Chicago Egyetem kutatócsoportja által, amelyet minden NGO és állami intézmény támogatott, akik érdekelve voltak az AIDS járvány kezelésében. Megvizsgálták a nemiség minden aspektusát és eredményeik közt található az alábbi, amelyet közvetlenül idézek tőlük:

• "7.1 [től  9.1-ig ] %-a a férfiaknak [a minta 1500-as volt] legalább egyszer volt azonosnemű partnerral a pubertás óta. ... [De] a férfiak majd t 4 százaléka nemi kapcsolatra lépett egy másik férfival 18 éves kora előtt, de utána nem. Ezek az emberek az összes azonosnemű tapasztalatról beszámoló férfi 42% -át teszik ki. "

Helyezzük ezt el a köntextusban : Minden 100 férfiből majd 10 azt fogja mondani, hogy valamikor nemileg együtt volt egy másik férfival – ez a 10%-os meleg mítosz eredete. 18 éves koruk előtt ezek melegnek tekintették magukat és így is azonosították magukat. De ezeknek a fele 18 éves kora után már nem tekinti magát melegnek és nem is keres azonosnemű nemi partnert. És ez nem a terápiába ment csoport, hanem az össznépesség számaánya. 25 éves korára a magukat melegnek beazonosíók száma 2.8%-ra csökken. Ami azt jelenti, hogy minden beavatkozás nélkül is, a magukat melegnek képzelő 16 évesek 25 évesen már nem érzik magukat melegnek.  

4.  
 3. Állítás:  hogy a homoszexualitás egyetlen hátulütője a társadalmi elutasítás és kirekesztés.

Ha négy közül három fiatal férfitb tévesen támogatunk abban, hogy magát melegnek azonosítsa be, akkor nem jóakaratú tévedést követünk el. Bailey (az ikerkutatásból) nemrég megvizsgálta, nincs-e magsabb előfordulása a lelki betegségeknek a homoszexuálisok körében. Azt találta:

• "A homoszexualitás a szabályos fejlődéstől eltér (deviál és más deviációkkal együtt elmezavarok kialakulásához járuulhat hozzá….Másik lehetőség: a homoszexuálisok körében tapasztalt gyakoribb lelki zavarok talán e nemi irányra jellemző életstílusbeli eltérésekkel függenek össze."

Különösen kiemelte a "viselkedési kockázati elemeket a férfi homoszexualitással összefüggésben, mint a receptive anális szex és a promiszkuitás." Megjegyezte, hogy szomorú lenne, ha "szociopolitikai gondok miatt a kutatók nem vizsgálnák meg az összes ésszerű feltételezést. "

A fiatal férfiak meleg önazonosításának támogatásval kapcsolatos sajátos aggodalom az, amit sok nagy kutatás észrevett az USA és más országok főbb központjaiban az, hogy azok a férfiak, akik melegnek azonosítják be magukat húszévesen 30%-kal nagyobb eséllyel kapnak AIDS-t, és halnak meg benne vagy lesznek HIV-pozitívak 30 éves korukra. Nemrégiben egy kanadai tanulmány azt mutatta, hogy a városi központokban a férfi melege önazonosságúak várható élettartama lezuhant a kanadában 1870-ben mért általános szintre.

 4. Állítás:  Hogy egy társadalom, amelyben azonosnemű párok nevelnek gyermekeket családokban nem fog semmilyen nemkivánatos módon különbözni a hagyományos családokból álló társadalomtól.

Nemrégen megpróbálták bizonyítani, hogy az azonosnemű háztartsában felnövő gyermekek számára semmilyen hátrány nem jelentkezik. Kevés ilyen kutatás van és egyik sem vizsgálta azokat a területeket, ahol a nehézségek szabályszerűen felmerülhetnek és aze gyik leggyakrabban idézett kutató bírói feddésben részesült, mert tanúbozonysága során nem volt hajlandó a bíróságnak átadni a kutatási jegyzeteit még a jelenlévő ACLU ügyvédek biztatására sem, holott az ő tanújukként idézték be.

Azt viszont tudjuk, sok évtizedes családszerkezeti kutatásokból és sokezer gyermek megvizsgálásából, hogy minden eltérés a hagyományos, szilárd, apa-anya családi felállástól komoly hátrányos hatással lehet a gyerekekre; és hogy ezek a hatások eltartanak a felnőttkorig, sőt kihatnak a következő nemzedékre is.

Röviden az anya-anya és apa-apa családokkal az a gond, hogy szándékosan kezdeményeznek és tartósan fenn kívánnak tartani olyan családszerklezeteket, amelyekről tudjuk, hogy hiányosak, mivel tartósan és folyamatosan apahiányosak vagy anyahiányosak.

fordító: Kozma György